Az orvosok szerint,  a 37. hét betöltésével már biztonságos világra hozni gyermeked. Na de akkor miért kell végigkínlódnunk a kellemetlen utolsó heteket?

 

Korábban az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiuma újraértelmezte a várandósság időtartamát. Akkor azt állították, hogy a baba a 37. hét után már készen áll a születésre. A tudomány jelenlegi állása szerint azonban az utolsó pár hét igenis fontos a baba fejlődése szempontjából.  Ennek köszönhetően különböztetünk meg 4 kategóriát a várandósság időtartamát tekintve.

- Korai terminus:  37. hét és 38 hét 6. nap között
- Optimális terminus: 39. hét és 40 hét 6. nap között
- Kései terminus:  41. hét és 41 hét 6. nap között
- Túlhordás:  42. héttől

Mint látjuk, túlhordásról csak a 42. hét betöltésétől beszelhetünk. Gyakran előfordul azonban, hogy az ultrahang és egyéb vizsgálatok alapján elszámolják a terminusunkat. Ilyen esetekben van, hogy akár a 37-38. héten megindítják a szülést, vagy császármetszést végeznek, pedig a baba még nem töltött el elegendő időt az anyaméhben, és a kismama szervezete sem készült még fel a szülésre.

Nagyon ritkán fordul elő, hogy a kismamák valóban túlhordják gyermeküket, de természetesen van ilyen. Az elöregedett placenta, meconium (magzat széklete) a magzatvízben, illetve a baba fejlődésének megállása mind arról árulkodnak, hogy az idő bizony elérkezett, a kicsi szeretne megszületni.

Természetesen akkor sincs nagy baj, ha a baba hamarabb születik, mint ahogy ő jelezte volna szándékát. Indokolt esetben az orvos ellentmondás eltűrése nélkül el fogja indítani a szülést, hiszen számára is az a legfontosabb, hogy a baba és a mama is biztonságban legyen.

Ha azonban a fent említett tünetek nem jelentkeznek, illetve az orvos sem tartja veszélyesnek a további várakozást, érdemes kivárni azt a pillanatot, amikor a baba magától úgy dönt, hogy világra szeretne jönni. És őszintén szólva, a kismama teste jobban tudja bárki másnál, hogy mikor érkezett el a Nagy Nap!